Gondolatvonat

... amikor beálltam az újabb - érthetetlen - pofonért a sorba. 
Mert ugye rá kellett írnom - erőgyűjtés után - ő válaszolt: Ok. Azóta semmi, érti a fene - én meg morcos vagyok. Tököm ki van...

U.I.: tumblin inkább vagyok.

In the quiet of the shadow
In the corner of a room
Darkness moves upon you
Like a cloud across the moon

You're a-wearing all the silence
Of a constant that will turn
Like the windmill left deserted
Or the sun forever burn

So don't forget to breathe
Don't forget to breathe
Your whole life is here
No eleventh hour reprieve
So don't forget to breathe

Keep your head above water
But don't forget to breathe

And all the suffering that you've witnessed
And the hand prints on the wall
They remind you how it's endless
How endlessly you fall

And the answer that you're seeking
For the question that you found
Drives you further to confusion
As you lose your sense of ground

So don't forget to breathe
Don't forget to breathe
Your whole life is here
No eleventh hour reprieve
So don't forget to breathe

Keep your head above water
But don't forget to breathe

Breathe....

Don't forget to breathe
Don't forget to breathe
You know you are here
But you find you want to leave
So don't forget to... breathe

Just breathe...
Just breathe..
Just breathe...
Just breathe...
Just breathe...

... érzed magad. Erről szólt nekem az elmúlt két nap. Pécs, konferencia, buli. 

Korán keltünk, 5:15-re a Mátyás Pince előtt kellett lenni. A legtöbb fővárosi ismeri ezt a helyet, persze nem azért, mert járt volna az étteremben, hanem mert innen indul szinte minden bérelt busz útjára. (Lurdy-ház parkoló a halál f**zán van... De az is ilyen hely.)
Megérkeztünk, rohanás, gyors felkészülés az online munkára. Pörgés ezerrel. Majd jött az esti buli.
Alapból nem volt kedvem, de mentem, mert lazítani kell. Tökéletes meglepetés kaptunk a helyi szervezőktől. Beugró stílusú, improvizációs gyakorlatok. Majd kitört a "fergeteg" parti. Itt éreztem csak igazán, hogy már senkit sem ismerek. Nem volt kikhez csatlakozni a táncolásban. Ismeretlen arcok mozogtak a parketten, nem csak azért, mert nem szakmám beliek, hanem mert fiatalok is. Tömören nem élveztem a bulit, így el is mentem haza. Hiába néztem ki egy Lindsday Lohan hasonmást, vagy éppen egy kis manószerű lányt. Így simán konstatáltam, hogy öreg vagyok. Meg antiszoc. "Így megy ez."

Nem oly rég, egy régi ismerős rám írt, hogy meg kérdezze: "Mi történt az áprilisban meghalt közös ismerősünkkel?" 

Válaszoltam, de nem is ez a lényeg. Azt hittem semmit nem bolygat meg, de még is. Azóta kétszer álmodtam az elhunyttal. Egyszer emlékképet éltem újra. "Belőled vezető vagy politikus lesz." Ez egy hosszú italozás vége volt. 
A másik egy szürreális élmény volt a javából. Egy ismeretlen asztal mögött ültem. Ő kopogott, majd bejött és üzleteltünk. Gondolatokat vettünk, adtunk. Nem ötletelés volt, mert mindnek  ára volt. Végül kezet fogtunk, és ő kámforrá vált. 

Nem szívesen emlékezem. Ez most hülyén hangzik, de sokszor úgy érzem, hogy ő volt az egyik ember, aki úgy állt hozzám, ahogy mindig is szerettem volna. Tisztán, sallang nélkül. Talán ebben benne, hogy nem látott dolgozni a táboron kívül, de az mint tudjuk, külön élet, torz világ. Egy biztos, sosem feledem el őt, de mindig fájni fog az emlékezés.

Akár ezt is idézhettem volna, amikor írtam neki az egyik közösségi szájton. Na mindegy.
Igazából reménykedni szabad, de kezdem feladni/unni. Persze sokszor elmondom, sok embernek, hogy "Jó nekem egyedül."
Ez nem igaz. Részben élvezem a korlátlan függetlenséget, ám egyedül olykor már nem vicces, sőt folytó. Lépnék ellene, tényleg tennék... Eddig kudarc. Nem adom fel.
Ennek még van egy esélye. Talán.

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit krdom át ne járna,
enyém a föld!"... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfutta, mint egy porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakokban sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az nyílt: keszeg magiszter
táncolt végig a szobán,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit hegged nem takar,
igyál, testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Elolvasom »

Van egy érdekes sztorim. Igazából szóban mesélem, de most befér ide is. Egy ismerős hölgyeménynek kölcsönadtam jegyzeteket. Majd mikor visszaadta, fölajánlotta, hogy meghív két sörre. Azt mondtam persze. Rá akartam hagyni, majd elfelejti, ám folytatta a mondókát. Szerdán jó neked?

Na most a dilemma az, hogy ezt randinak vegyem-e vagy nem? Egy sima baráti gesztusn vagy burkolt randira hívás? Kérem a véleményeket!

Amióta buddhistának nevezem magam (tényleg), nem megy a bolgírás, mert nem érdekel. Apátiának is nevezhetném, de nem az, csak szimplán nem tartom fontosnak.

Umberto Saba
Nyári éj
/Notte d'estate/

A szomszéd szoba édes hangokat küld
az ágyra, hol az álmok látogatnak.
A nyitott ablakon át messzi fény dől,
a dombtető felől, ki tudja, honnan.
Itt szorítlak a szívemhez, szerelmem,
ki számomra már réges - rég halott vagy.

Somlyó György fordítása

Az egyik ír, hogy a deles óra csak egykor kezdődik, a másik pedig 10-től 10.10 tartja meg a sajátját... Éljen az évkezdés.

Tündehobbit régi vágya, hogy összeengedje barátait. Ezen törekvésének első manifesztációja volt idén márciusban egy túra, a Budakeszi Vadasparkban. Már maga az a túra is jól sült el. Akkor ott volt Curica ( alias ****), Hobbi Polihisztor, Halk szavú Cowboy, Tündehobbit és párja, Fickó, az ő haverja Ász, valamint egy párocska. Ez maga is egy külön történet, de nem annyira nagy ívű.

Viszont az lényeges, hogy Tündehobbitban megmaradt az élmény, hogy ez jó. Így nekiállt megszervezni egy nagyobb – több napos – túrát szintén barátvegyítési céllal. Mondjuk ez végül eléggé táborosba ment át. A csapat: Tündehobbit&Fickó, Cangás Gyógypedes, Halk szavú Cowboy, Trágár Bambi, Vörös Tengerészgyalogos Fotós, Felvidéki Sporttanár, BB és M.S.,  Vad Hajtó, Raszta Hip-hop Fan és én.  Felvertük a sátrakat, szép nagy tábor lett. A szomszédok egy szlovák-magyar vegyes házasokból álló társaság, német biciklisták csapata, valamint Ősök Tisztelői lóversenyező brigád volt.    A probléma/izgalom akkor kezdődött, mikor az Ősök Tisztelői brancs visszatért jurtáihoz táborához és kitűzött két zászlót. Egy trikolort  és egy 7 vágásost. Majd csúnyán néztek maguk mellé, ahol éppen Bob Dylan dalok szóltak szlovákul. Az első tűzrakás nehézre sikerült, mert halál vizes volt a fa, de Rudi, alias Nagy Medve (ő hívta magát így), a vegyes brancsból segített nekünk. Szalonnasütés, marhulás, majd hamar alvás, mert mindenki fáradt volt.  Másnap reggel átfagyva konstatáltuk, hogy hegyen vagyunk. A 15 fokos éjszaka nem tett jót nekünk. De túrára fel.

Elsőként a Baradla barlang Vörös-tói túráját jártuk be. Gyönyörű, csak be van gyorsítva, és így semmi értelme.  A Csillagvizsgáló és az Óriások terme így is lenyűgöző. Az utolsó teremben megcsodálhattuk a Hentes bolt c. képződményt. Halk szavú Cowboy arcára itt kiült az őszinte kiakadás. „ Ott fülül láthatják, az évezredek óta gyűlő zsírt, alatt a szalonnát…” Percekig csak röhögtünk az arcán. Majd a második barlangba, a Rákócziba nem jutottunk be, mert már zártak.
Végül hazamentünk, bográcsozás. Tündehobbit ötlete, beszerzése. Itt volt egy kisebb torzsa, mert T. Bambi, M.S. és VT Fotós kitalálta, hogy elmennek biliárdozni, míg mi főzünk. Egy adag mérgelődés után, a maradék csapat hozzá is látott a főzéshez. Közben támad egy ötletem. Kitaláltam, hogy mit szólnának az Ősök Tisztelői, ha a 7 vágásos zászlajukat véletlenül kicserélnénk egy izraelire. Majd megállapítottuk, hogy valószínűtlen Aggtelken ilyen lobogót találni, így ez a flashmob elmaradt.  A főzés se ment könnyen, mert mindenki „értett hozzá” voltak a zsírosok meg az olajosok, valamint a egyszerre bele mindent (aka. nem tud főzni, csak enni) és a mindennek  megvan a maga ideje brigád. Végül csak ettünk, így nem lett vész.  Alvás.
Harmadik nap. Rákóczi barlang, ami tényleg gyönyörű, így méltán kapta az ékszeres doboz jelzőt. Köszönhetően Razsta Hip-hop Fannak, igen jutányos áron jutottunk be. Megcsodáltuk a két tavat, valamint meghallgattuk, milyen módon élte túl egy eltévedt búvár a kalandját benne, illetve azt a tényt, miként csodálkozik (mármint a búvár) azon, hogy nem kap új merülési engedélyt. Végül egy bányatóban fürdőztünk egy jót. Ennyi volt a túra maga.

Érdekességek

1. Az ember nagyon rosszul kel, főleg ha T. Bambi kelti. Ugyanis azt a módját választotta ébresztésemnek, hogy közel hajolt a fülemhez és belesúgta a fülembe: „Jó reggelt, Cicus!”  Először sokk, másodszor ütés.

2. Cangás Gyógypedes  teljesen rácsavarodott Halk szavú Cowboyra

3. A McDonald’s-ban értékelik a McDöglesz feliratú pólót, ki így, ki úgy. ( A kasszás kiakadt, de hátulról egy szalagmunkás kikurjantott, hogy: „Jó a pólód!”)

Valamint ez a társaság elkezdte szervezni a jövő évi túráját Velencébe. Persze most még mindenki lelkes.

... hatást okozott, amikor felmentem a magyar közösségi szájtra és szembe kerültem egy gólyám kis csemetéjének fotóival... Hmm.

(BLujza kódjait fogom használni, saját szájízzel, hogy ne kelljen annyit élőben fordítanom.)

Szóval Mindig somolygó/mosolygó és párja BB meghívtak egy jó adag brancsot magukhoz a Cívis Városba. Ehhez elöljáró történet, hogy előtte este nálam aludtak a Nagy Büdös Pesten, egy táboros találkozó miatt.
Másnap magunkhoz tértünk. Felkerekedtünk. M.S. és BB, valamint Tündehobbit (BLujzának: HR alias képzős kisasszony). A többieknek nem volt jó az időpont. Mi meg úgy voltunk vele, hogy miért ne.
Elérve CV-t, és BB-ék házát, elfogott a tavaly októberi érzés, amikor kijelentettem, hogy: „Imádom ezt a várost!” Fura nosztalgiával visszatérni egy hazai városba. Ömlengés off. Tovább!
Elindult a járjuk körbe a várost terv. Van ott egy nevezetes „Virág nevű” ittasellátó (nevét számra nem veszem, mert fordul a gyomrom) … Ott kezdtünk, így ismerkedtünk meg a pénteki arcával. Óriási buli lehet, ha az ember már ivott, de kezdésnek rossz volt. Majd átmentünk az Incognitóba. Ott elkezdtünk játszani. Nem hittem volna, hogy valaha is fogok kocsmában játszani, NBP-n nem szokás. Viszont marha jól éreztük magunkat. Az már más kérdés, hogyan szereztük meg a különtermet. Eladtuk két helyi alkoholpusztító 35-ösnek, hogy Tündehobbitot várjuk (ekkor már MS öccse és húga is velünk volt) szülinapi meglepire. Bevették. Megszereztük a két kanapét. Másnap vendéglátóinknál sütögettünk, társasoztunk (híjj, de élveztem – újra gyerek lettem effekt), végül rákattantunk az X-box-ra és a mozi kvízre. Végül nekem jönnöm kellett vissza NBP-re, de nagyon jó volt.

Ennyit még sosem utaztam augusztusban és szeptember elején. Debrecen, Aggtelek, Szeged, Érsekújvár-Nyitra, ORFI... Na ja, az utolsó nem egy város, csak emlék, ami örökre megmarad, ha máshogy nem, szolíd sajgással. Este neki is állok, kifejtem mindet, addig pedig órák.

Valamint ott van a kérdés, amit már tegnap is tonna szám tettek fel. "Na, van valaki?"
Nincsen, jelenleg pihenek. Főleg azért, mert az XX kromoszómások meg vannak hülyülve, illetve ugyis ők választanak, bár az alsó szomszédba költözött leányzó aranyos...

Kezdődik! Folytatása következik!

Jelenleg azt látok a fájdalomtól. Nagyon nem vicces. Lépni szinte nem tudok, csak ülni és feküdni. Remélem elmúlik. Persze reményem a holnap reggeli ortopéd sebészünkben van, mármint hogy ezt tudja kezelni, és nem gipsszel. Ez annyira, de annyira szétvágott minden kellemes élményt, ami bennem volt, hogy nincsen kedvem ehhez a félévhez már most, pedig csak holnap kezdődik...